A citológia és a HPV-tipizálás szerepe a méhnyakrák-szűrésben
Az utóbbi évtizedekben világossá vált a citológiai vizsgálatokat végzők számára, hogy a humán papillómavírus- (rövidítve HPV) fertőzéssel összefüggésben jellegzetes morphologiai eltérések figyelhetőek meg a méhszáj laphámsejtjeiben. A condylomával összefüggő hámelváltozások már nagyon régóta ismertek voltak, jelesen a koilocyták jelenléte a hámban, melyek belsejében a múlt század hatvanas éveiben elektronmikroszkópos vizsgálattal igazolták az 50 nanométer nagyságú vírusrészecskéket, melyek a humán papillómavírusnak feleltek meg. Ezen sejtekben a későbbi időkben DNS-vizsgálatokkal, illetve PCR-vizsgálatokkal is igazolták a HPV jelenlétét.
A humán papillómavírus fertőzés fontossága a cervixpatológiában nyilvánvaló, a cervixrákok több mint 95 százalékában kimutatható a humán papillómavírusok magas kockázatú típusainak valamelyike. Emiatt is igen fontos a citológiai kenetekben a HPV-fertőzés felismerése, illetve az erre a fertőzésre utaló cytomorphologiai jelek pontos ismerete. A közhiedelemmel ellentétben a HPV-fertőzés jele nem kizárólag a koilocyták jelenléte, bár ez a legfontosabb és legbiztosabb jel, ezen kívül több ún. minor jel is árulkodhat a humán papillómavírus fertőzés bekövetkeztéről.
A humán papillómavírus fertőzés lehetséges következménye a fejlődés menetét tekintve a low grade SIL, a high grade SIL, az in situ carcinoma, a microinvazív carcinoma, illetve az invazív laphámcarcinoma.
A rákmegelőző állapotok súlyosságuk szerint 20-85 százalékban spontán regresszióra képesek, ezért érdemes főképp enyhe dysplasiák során nyomon követni a beteget és nem azonnal beavatkozni.
Beszámolnak ezen esetekben immunmoduláns szerek pozitív hatásáról.
Korábban a kenetek értékelésekor a Papanicolaou-beosztást használták a gyakorlatban, ennek ötös csoportba osztása mára elavulttá vált, világszerte elterjedt az ún. Bethesda-klasszifikáció, mely a szövettani nomenklatúrával azonos leíró diagnózist ad.
Napjainkban egyre fontosabb szerepet kapnak a különböző molekuláris módszerekkel végzett HPV-kimutatások, mely vizsgálat során elkülöníthetőek az alacsony és magas rizikójú vírustörzsek és ennek ismeretében precízebben és standard módon történhet a kezelés.
A molekuláris vizsgálatokat primer szűrésre is érdemes alkalmazni, bár elsősorban a fiatal korosztályban magas a vírushordozók aránya, a 30 százalékot is eléri, de csekély a malignus folyamatok előfordulásának valószínűsége, ezért pozitív citológiai lelet után érdemes a vírus tipizálása, illetve már conisatión átesett hölgyeknél korábban jelzi a kiújulást a vírus DNS-megjelenése, mint a citológiai vizsgálat.
30-35 év felett elengedhetetlen a HPV DNS teszt legalább 5-10 évente, ezzel kiemelhetőek a fertőzött de még nem beteg hölgyek.
Különösen fontos az ún. ASCUS, ASC-H citológiai minősítést kapott betegeknél a vírus jelenlétének kimutatása, illetve kizárása, ugyanis ha a vírus nem mutatható ki, nem valószínű, hogy valódi dysplasticus folyamat áll fenn, leginkább gyulladás okozta sejtelváltozásról lehet szó, mely nem igényel műtéti beavatkozást.
Összefoglalva, a korszerű cervixrákszűrés integráns része a vírustipizálás, melyet minden kóros, rákmegelőző állapotra gyanús esetben célszerű elvégezni, illetve a DNS teszt primer szűrésként is elfogadható, ilyenkor pozitiv eredmény után szükséges a citológiai vizsgálat.
