Hosszú évtizedeken át egyedül a citológiai vizsgálat képezte a nőgyógyászati szűrés alapját. Később, a magas kockázatú humán papillómavírusok (hrHPV) onkogén szerepének felismerése nyomán a hrHPV-tesztek is világszerte bekerültek a méhnyakszűrési protokollokba. Azonban e két vizsgálat, bármilyen sorrendben végzik is őket, együttesen sem tudja minden esetben megbízhatóan megbecsülni a méhnyakrák vagy az előrehaladott rákmegelőző állapotok fennállásának valószínűségét. Ezért a modern szűrőprotokollok olyan molekuláris vizsgálatokat is magukban foglalnak, amelyek a hrHPV pontos altípusának megállapításán, illetve a daganatkeletkezés árulkodó molekuláris jeleinek kimutatásán keresztül tovább pontosítják a kockázati besorolást. A ma elérhető leghatékonyabb szűrővizsgálatok, amelyek biztosítják a magas kockázatú páciensek kolposzkópiára való irányítását, de minimalizálják a felesleges beavatkozások számát, a hrHPV-státusz, a citológiai kép és a molekuláris vizsgálati eredmények integrált értékelésén alapulnak.

A méhnyakrák ma a nők leggyakoribb rosszindulatú daganatai közé tartozik: mind előfordulását (6,6%), mind az általa okozott halálozást (7,5%) tekintve a negyedik helyen áll világszerte. Ennek fényében első pillantásra álomnak tűnhet az Egészségügyi Világszervezet víziója, mely szerint megfelelő erőfeszítésekkel a méhnyakrákot – néhány másik ráktípus mellett – az elkövetkező néhány évtizedben eltörölhetjük a föld színéről.

A vékonytű aspirációs citológia (vékonytű biopszia, finomtű biopszia, fine needle aspiration biopsy, FNAB) a citológiai, azaz sejttani vizsgálatok egyik legmodernebb és legdinamikusabban fejlődő ága, mely a korszerű daganatdiagnosztika ma már elengedhetetlen része, illetve a kezelt daganatos betegek nyomonkövetésének fontos vizsgáló eljárása. Elnevezése a beavatkozás technikájára utal, vékony tűvel biopsziázva a daganatot, sejteket aspirálunk vákuum segítségével, melyet fecskendővel hozunk létre.