A citológiai vizsgálatok elsősorban olyan mikroszkópos morphologiai vizsgálatok, melyek daganatos betegségek felismerését szolgálják, egy részük, mint például a cervix, vizelet, köpet citológia inkább szűrő jellegű beavatkozás, azaz az egészséges populációból hivatott kiemelni a tünet- és panaszmentes daganatos vagy daganatmegelőző állapotban szenvedő betegeket. Más a szerepe a diagnosztikus citológiai vizsgálatoknak, melyet akkor alkalmazunk, ha valamilyen tumorgyanús elváltozást észlelünk az egészségügyi ellátáshoz forduló páciensben.

A vékonytű biopsia indikációi elsősorban a tapintható emlőelváltozások, újabban a nem tapintható, mammographiával, ill. UH vizsgálattal detectalható laesiok.

ő szempont a sejtes összetétel, fontos megitélni, hogy vegyes sejtpopulatioval állunk szemben, vagy monoton sejtkép figyelhető meg. Amennyiben monoton sejtkép van, vagy egy sejtclon dominál, annak megállapítása igen fontos, hogy kicsiny sejtek, vagy nagy sejtek alkotják a monoton sejtpopulatiót.

A patológiában leggyakrabban alkalmazott festés a haematoxilin eosin festés, ahol a sejtmagokat a haematoxilin, a cytoplasmát az eosin festi. Ezen festett metszetek hosszú évek után is vizsgálhatóak. A leggyakrabban használt festés még a Giemsa festés, illetve cytologiai preparatumoknál a Papanikolau festés.

A citológiai vizsgálat fő feladata a malignitásra vagy specificus gyulladásra gyanús nyirokcsomóval bíró betegek kiválasztása a sebészi beavatkozáshoz, mely a részletes szövettani feldolgozást szolgálja.

A vékonytű aspiratiós citológia előnye, hogy kevesebb szövődménye van, mint a vastagtű biopsiának, a hasüreg szinte valamennyi területe elérhető, kisebb megterhelést jelent a betegnek, és a vizsgálat előtt elegendő a beteg alvadási paramétereit (vérzési idő, alvadási idő, prothrombin szint) ellenőrizni.

A daganatos betegségek felismerése során – a legtöbb esetben – először mindig csak a tumor jelenlétének gyanúja állapítható meg. Ezt követően az esetek nagy részében minél hamarabb el kell végezni a tumorból történő mintavételt, amellyel nagy pontossággal eldönthető, hogy jó- avagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó.